Ez a mostani írásom némiképp kilóg a sorból. Egy olvasmányom alapján készült jegyzeteimből nőtte ki magát. Azzal a nem titkolt szándékkal osztom meg, hogy a véleményüket kérjem a témában.
Az iparosodás korának tömegekre támaszkodói háborúiban és tömegeket foglalkoztató üzemeiben minden ember számított. „Minden kézre szükség volt, amely képes célra tartani egy puskát, vagy meghúzni egy emelőkart.” A technológiai fejlődés mindezt megváltoztatta. Vajon a kormányok és az elit akkor is egyenlőként értékelnek majd minden embert, ha ez nem hoz gazdasági hasznot? Vajon a morális érvelés elegendő lesz, hogy megvédje az emberi jogokat?
A mesterséges intelligencia ma már sokkal gyorsabban képes elvégezni azokat a mintázatok felismerésén alapuló feladatokat, mint pl. az autóvezetés, a terroristák azonosítása, a betegségek diagnosztizálása, stb. Ezekhez a feladatokhoz nélkülözhetetlen az intelligencia, viszont a tudat csak opcionális.
Mit jelent ez ránk, emberekre nézve? Nézzünk egy példát! Nézzük meg, hogyan fog ez hatni a személyszállításban dolgozó taxisofőrökre! Néhány évtizeden belül, mikor a közlekedésben egyeduralmat kapnak a számítógépes algoritmusok, és minden jármű be lesz kötve ugyan abba a hálózatba, a taxisok az igás lovak sorsára juthatnak, akiket az iparosodás korában autókra cseréltek le, mert a kocsik jobban teljesítettek.
Az évezred elején kezdték el fejleszteni a Watson névre elkeresztelt mesterséges intelligenciát, melyet betegségek diagnosztizálására kezdtek el tanítani. Watson adatbázisában valamennyi ismert betegségről és létező gyógyszerről rendelkezésre álló információ szerepel. Ezen felül számos rendszerrel áll kapcsolatban. A kórházi adatokat és kutatási eredményeket is pillanatok alatt eléri. Ezen kívül az egyénekről rendelkezésre álló információkhoz is hozzáférhet. Ezért ha egy beteg azzal a panasszal jelentkezik, hogy fáj a hasa, tudni fogja, hogy járt-e mostanában a trópusokon, előfordult-e a családban gyomor rák, vagy hogy esetleg a városban tömegek fordultak hasmenéses panaszokkal az orvosukhoz, vagy kerestek rá az internetet. És hogy az ellátás „emberi” legyen, Watson mindezeken túl a panaszos hangszíne, szóhasználata alapján következtetni tud az érzelmi állapotára és személyiségére is, és ezeknek megfelelően tud kommunikálni vele.
Az utóbbi években több tanulmány is megjelent arról, hogy milyen valószínűséggel veszik át egyes szakmákban az emberek helyét az algoritmusok a következő néhány évtizedben. „Veszélyeztetett szakmák” közé sorolták a telemarketingest, a biztosítási ügynököt, a pénztárost, a taxisofőrt és még számos egyéb foglalkozást is. Nem csak az automatizálhatóságuktól függően kerültek fel az egyes szakmák a listára, hanem a profit termelő képességüktől is. Mert ki fektetne az automatizálásba ott, ahol csekély a megtérülése? De mi lesz azokkal a tömegekkel, akiknek a munkáját átveszi a mesterséges intelligencia?
A folyamat nem csak az egyének életét változtatja majd meg. Ha pl. a szállítás területén dolgozók elveszítik a munkájukat, mert azt egyetlen algoritmus veszi majd át, akkor ezzel ez a csoport elveszíti a gazdasági befolyását is, ami ahhoz vándorol, aki az algoritmust birtokolja. Vagyis a változás a hatalmi viszonyokra is befolyással lesz.
Ahogy az élet egyre több és több területe fölött veszik át az irányítást az algoritmusok, úgy kerülünk egyre közelebb és közelebb ahhoz, hogy egy elektronikus algoritmus jobban ismerjen minket, mint mi saját magunkat. Percenként több millió terabyte elektronikus adat keletkezik rólunk. Egyre több olyan kütyüt használunk a mindennapokban, melyek szenzoraikon keresztül megfigyelik az egészségi állapotunkat, tevékenységeinket és adatokat gyűjtenek rólunk. Az algoritmusok óriási adatbázisok alapján elemzik ezeket és tesznek javaslatot, hogy mit tegyünk, vagy ne tegyünk.
Hazánkban 2017-ben indult el az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT). Az EESZT –be az egészségügyi szereplők millió szám töltik fel rólunk az adatokat. A rendszer más, az állam irányítása alatt álló rendszerekkel is kommunikál. Ahogy az adatbázisok egyre nagyobbra és nagyobbra híznak, az algoritmusok egyre jobb statisztikákat készíthetnek belőlük, és egyre jobb és pontosabb mintázatokat ismerhetnek fel bennük. Kinek a hasznát fogja ez szolgálni? Kik fognak profitálni belőle?
A 20. század a tömegek kora volt. Az emberiség legfőbb célkitűzései a járványok, az éhezés és a háborúk megszüntetése volt. A 21. század az elektronikus algoritmusok kora, amikor az elitnek már nincs szüksége tömegekre a hatalom megtartásához. Vajon juthatnak-e arra a következtetésre, hogy így már nincs is szükség jó minőségű egészségügyi ellátást biztosítani a széles tömegek számára, elég a szűkebb elit „továbbfejlesztése”? A 20. század célkitűzése a betegek gyógyítása volt. Lehet, hogy a 21. századé a szuper emberek létrehozása?
Hazánkban az állam több százmilliókkal támogatja a magánegészségügyi szereplőket, ahelyett, hogy az általa fenntartott intézményekre fordítana több figyelmet. Lemondtak volna egyes csoportokról? Csak egy a témában megjelent legfrissebb cikkek közül: Hogyan növeszti egyre nagyobbra a kormány a magánegészségügyet? Hogyan növeszti egyre nagyobbra a kormány a magánegészségügyet?
Szürreálisnak tűnhet, de hamarosan elérkezik az emberiség arra a pontra, amikor akár a szavazás intézményét is átvehetik az elektronikus algoritmusok. A rólunk eltárolt adatokból pontosan látszani fog, hogy változott meg a vérnyomásunk, amikor elolvastunk egy adott cikket, vagy hogy mekkorát zuhant a dopaminszintünk, amikor meghallgattunk egy podcast műsort. De ez akkor már valami más lesz, mint a humanizmus elvein alapuló demokrácia.
Akit ez a folyamat elborzaszt, ne a számítógépgurukat hibáztassa! Ehhez sok-sok ember hétköznapi döntései, egyéni választásai vezetik el az emberiséget. A szemünk láttára kerül át az irányítás az algoritmusokhoz. De van más választásunk? Letérhetünk-e még erről az útról? Lehet-e, hogy az emberiség küldetése a Mindenek Internetjének létrehozása, és annak beteljesítését követően lelép majd a színről?
(a gondolatok indítója Yuval Noah Harari Homodeus c. könyve)
További Blog
